Temperafestéket már a XII-XV században használták az olasz festők, megelőzve ezzel az olajfestményeket.A temperát legjobb, ha házilag készítjük el, ugyanis a kereskedelemben kapható festék inkább a guache-nak felel meg.A tempera lényege: kötőanyaga az emulzió. Legegyszerűbb emulzió a tojás, amely vizes és olajos anyagok elegyéből áll. A tojásnak önmagában kevés kötőereje van, de lenolaj és masztixkence hozzáadásával erős emulziót hozhatunk létre.A tempera vízzel hígítható fedőfesték, mely megszáradás után elveszti oldhatóságát s szilárd réteget képez a festőalapon. Nincs szükség utólagos lakkozásra, ez csak elvenné a temperakép jellegzetességét.
